A tartós burkolat titka azonban nem kizárólag a térkövek minőségében rejlik. A megfelelő alapozás, a helyes rétegrend, a vízelvezetés és a szakszerű kivitelezés egyaránt meghatározzák, hogy a burkolat mennyire lesz ellenálló a mindennapi igénybevétellel és az időjárás viszontagságaival szemben.

Az SW Térkő 2026-os alkalmazástechnikai útmutatója alapján összegyűjtöttük a térkövezés legfontosabb tudnivalóit, hogy Ön is átgondoltan tervezhesse meg otthona kültéri burkolatait.

1. A megfelelő térkő kiválasztása – Milyen burkolat hová ajánlott?

A térkövezés megtervezésekor az első és legfontosabb kérdés, hogy milyen célra szeretnénk használni a burkolt felületet. Egy kizárólag gyalogos közlekedésre szolgáló kerti járda más igénybevételnek van kitéve, mint egy gépkocsibeálló, ahol rendszeresen személyautók közlekednek.

A térkő kiválasztásakor ezért nemcsak a színt, a formát és a méretet, hanem a megfelelő vastagságot is figyelembe kell venni.

• 4 cm vastag térkő: elsősorban gyalogos közlekedésre szolgáló járdákhoz és teraszokhoz.

• 6 cm vastag térkő: családi házak körüli burkolatokhoz, járdákhoz és megfelelően kialakított alapréteg esetén személygépkocsi-forgalomhoz.

• 8 cm vastag térkő: nagyobb igénybevételnek és rendszeres, nehezebb gépjárműforgalomnak kitett felületekhez, megfelelően méretezett alépítménnyel.

A térkövek vastagsága mellett az alakjuk és a lerakási mintázatuk is befolyásolja a burkolat teherelosztását és stabilitását.

Tipp: Már a tervezés során érdemes átgondolni a burkolat jövőbeni használatát is. Ha például egy jelenleg csak gyalogos közlekedésre szolgáló területet később autóbeállóként szeretne használni, ezt a térkövek és az alépítmény kiválasztásánál is figyelembe kell venni.

2. A tartós térkövezés alapja a megfelelő rétegrend

A térkövezés egyik legfontosabb része a megfelelő alap kialakítása. Hiába választunk jó minőségű térkövet, ha az alatta található rétegek nem biztosítanak megfelelő teherbírást és vízelvezetést.

A nem megfelelően előkészített alap következtében a burkolat idővel megsüllyedhet, egyenetlenné válhat, a térkövek pedig elmozdulhatnak.

A hagyományos, zúzottköves alapra készülő térkőburkolat jellemzően az alábbi rétegekből épül fel:

Egyszerűsített szemléltető ábra. A pontos rétegrendet és rétegvastagságokat a talajviszonyok, a vízelvezetés és a várható terhelés alapján kell meghatározni.

A kivitelezés során kiemelten fontos a rétegek megfelelő tömörítése, a teherhordó képesség biztosítása, valamint a megfelelő lejtés kialakítása.

Az ágyazórétegnek egyenletes alátámasztást kell biztosítania a térkövek számára. Nem alkalmas arra, hogy a rosszul kialakított alapréteg jelentős szintkülönbségeit ezzel egyenlítsük ki.

3. Víz elvezetése – Ne hagyjuk, hogy a csapadék kárt tegyen a burkolatban!

A megfelelő vízelvezetés a térkövezés egyik legfontosabb tervezési szempontja.

Ha a csapadékvíz nem tud megfelelően távozni, a burkolaton és az alépítményben felhalmozódó nedvesség hosszú távon problémákat okozhat. A fagyás és olvadás váltakozása, illetve az alaprétegek átnedvesedése kedvezőtlenül befolyásolhatja a burkolat stabilitását.

A tervezés során ezért gondoskodni kell a megfelelő lejtésről és a csapadékvíz biztonságos elvezetéséről.

Különösen fontos, hogy a víz ne az épület lábazata vagy alapozása felé folyjon. Az udvar adottságaitól függően szükség lehet folyókákra, víznyelőkre vagy más vízelvezetési megoldásokra is.

A helyesen kialakított vízelvezetés nemcsak a burkolatot, hanem az épület környezetét is védi.

4. Térkövek lerakása – A pontos kivitelezésre is figyelni kell

Amikor az alaprétegek és a szegélyek elkészültek, megkezdődhet a térkövek lerakása.

A szegélyek nemcsak esztétikai szerepet töltenek be: oldalirányú megtámasztást biztosítanak a térköveknek, és segítenek megakadályozni a burkolat elmozdulását.

A térkövek fektetése során ügyelni kell az egyenletes fugatávolságra, a sorok megfelelő vonalvezetésére és a tervezett lerakási mintázat betartására.

A színes és árnyalt térköveknél célszerű egyszerre több raklapról dolgozni. Ezzel a különböző gyártási tételek közötti természetes árnyalateltérések egyenletesebben oszlanak el a burkolat felületén.

5. Fugázás és tömörítés – Az utolsó lépések is számítanak

A térkövek lerakását követően a hézagokat megfelelő fugázóanyaggal kell kitölteni.

A fugázásnak nemcsak esztétikai szerepe van: a megfelelően kitöltött hézagok hozzájárulnak a burkolat stabilitásához és a terhelés átadásához az egymás mellett elhelyezkedő térkövek között.

A lerakott burkolatot a rendszernek megfelelő módon tömöríteni kell, majd szükség esetén ismét pótolni kell a fugázóanyagot.

Fontos, hogy a tömörítéshez a burkolat felületének megfelelő eszközt és védőbetétet használjunk, nehogy megsérüljenek a térkövek.

A fugák állapotát a későbbiekben is érdemes rendszeresen ellenőrizni, és szükség esetén gondoskodni a fugázóanyag pótlásáról.

6. A térkőburkolat karbantartása

A megfelelően kivitelezett térkőburkolat hosszú távon is megőrizheti esztétikus megjelenését, de ehhez időnként karbantartásra van szükség.

A rendszeres tisztítás, a fugák ellenőrzése és a szennyeződések időben történő eltávolítása mind hozzájárulnak a burkolat állapotának megőrzéséhez.

A térkövek tisztításához mindig az adott felülettípushoz megfelelő tisztítószert és tisztítási módszert válasszuk.

A felület védelmét megfelelő impregnálószer alkalmazása is segítheti, amely csökkentheti a víz és bizonyos szennyeződések beszívódását a térkövek felületébe.

Tervezzen előre az SW Térkő alkalmazástechnikai útmutatójával!

Akár új teraszt, kerti járdát, gépkocsibeállót vagy teljes udvari burkolatot tervez, a megfelelő anyagválasztás és a szakszerű kivitelezés elengedhetetlen a tartós végeredményhez.

Az SW Térkő 2026-os alkalmazástechnikai útmutatója részletes szakmai segítséget nyújt a térkövek kiválasztásához, a megfelelő rétegrend kialakításához és a kivitelezési munkák megtervezéséhez.

A teljes SW Térkő alkalmazástechnikai útmutató megtekintése (PDF)

Térkövezést tervez? Látogasson el az Újház Bodrogi áruházaiba, ahol kollégáink segítséget nyújtanak a megfelelő térkövek és a kivitelezéshez szükséges kiegészítő anyagok kiválasztásában.